Amiből sosem lehet túl sok: nyelvtudás és szakmai gyakorlat
Gulyás Dávid 2012-ben végzett a Károli jogi karán. Jelenleg a Clinexpert cégcsoport jogi és stratégiai vezetője. Mit jelent a mély vízbe dobva egyszer csak a vállunkra venni egy cég stratégiai irányítását? Mit tanulhatnak egymástól jogászok és orvosok? Mit vár a beteg az orvosától? Milyen képzést, órákat vezetne be eddigi tapasztalatai alapján a Károli jogi karán, ha a kezében lenne a lehetőség? Ezekről és sok más érdekes kérdésről beszélgettem Dáviddal.
Halász Dóra Vera: A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karán végeztél. Milyen út vezetett az egyetemi padokból a stratégiai vezetői székig?
Gulyás Dávid: A Városmajori Gimnáziumban érettségiztem 2007-ben. Reál tagozatra jártam, amit nagyon szerettem, és egy ideig az állatorvosi pályán is gondolkodtam. A tizedik osztály környékére körvonalazódott, hogy valójában a történelem és a magyar azok a tárgyak, amikben igazán jó vagyok, ráadásul az osztályfőnökünk egy nagyon meghatározó, igazi, jó történelemtanár volt.
Orvosi hátterű családból jövök, így az egészségügy mindig is közeli volt számomra, és az ezirányú nyitottságom a későbbiekben is megmaradt. Nem volt könnyű a döntés a humán és reál irány között. Hamar kiderült számomra és a családom számára is, hogy első generációs jogászként egészen más ez a pálya. Vidékre nem akartam költözni, a budapesti egyetemek közül a Károli volt a legszimpatikusabb. Református családból származom, nem csoda, hogy gyakorló vallásos nagymamám rendkívül büszke és boldog volt, hogy egyházi, ráadásul református egyetemre járok. Miután felvettek az egyetemre, a felnőtt konfirmációt is megcsináltam.
Halász Dóra Vera: Tehát mind az egyetem, mind a képzési terület kiválasztása egy komolyan végiggondolt döntés volt részetekről?
Gulyás Dávid: Igen. Addigra kiderült, hogy nem a reál vonalon szeretnék tovább menni, és az orvosi irányába sem akartam elköteleződni. Már akkor láttam, hogy Magyarországon, pusztán a segíteni vágyás, a humanum kevés ahhoz, hogy ezt a hivatást egy életen át boldogan és kitartással lehessen csinálni. Ezzel együtt a jogi egyetemen töltött éveim alatt végig igyekeztem a szektor szabályozásával, az egészségüggyel kapcsolatos ismereteket szerezni, mert szerettem volna ebbe az irányba orientálódni. Úgy gondolom, ezeket az ismereteket egyébként minden jogásztanuló számára bizonyos szinten elérhetővé kellene tenni.
Az évfolyamtársaimhoz képest nehezebben döntöttem az orientációról, sokan már a képzés elején tudták, hogy ügyvédek, bírók akarnak lenni. Az első években még kérdés volt számomra, hogy egy ilyen kisebb egyetemen, mint a Károli milyen lehetőségek állnak a hallgatók előtt, de az évek előrehaladtával egyre inkább úgy láttam, hogy rengeteg lehetőséget kaptunk. Én például Erasmus ösztöndíjjal Grazban töltöttem két szemesztert. A külföldi tartózkodás több szempontból is meghatározó volt az életemben. Jelentősen fejlesztette a nyelvismeretemet, és azt is nagyon pozitívan éltem meg, hogy a két egyetem együttműködésének köszönhetően az ott végzett óráimat elfogadták itt, illetve fordítva, tehát nem is kellett évet halasztanom. Két évig a Bocskai István Szakkollégiumnak is tagja voltam, ennek a programnak a segítségével sok intézményi gyakorlatot sikerült szereznem.
Halász Dóra Vera: Úgy látom, ha nem is egészen egyenes, de mindenképpen logikus út vezetett oda, hogy most egy egészségügyi szolgáltató cégnél dolgozol.
Gulyás Dávid: Igen, kifejezetten szerettem volna egészségüggyel foglalkozni, azonban klasszikus jogi pályák az egészségügyben nincsenek, intézményi jogtanácsosként pedig nem akartam elhelyezkedni. A kórházigazgatás is nagyon vonz, de úgy éreztem, hogy ahhoz még hiányzik némi gyakorlati tapasztalat, élettapasztalat és szakmai ismeret.
Mindjárt az egyetem végén egy nagyszerű lehetőséget kaptam: A Bócz és Társai Ügyvédi Irodában dolgoztam fél évet ügyvédbojtárként. Ez egy nagyon izgalmas időszak volt, bár az ott töltött idő alatt gyorsan kiderült, hogy nem ez az az irány, amerre menni szeretnék. Az egyetem utolsó évében megkaptam a Fővárosi Önkormányzat Budapest Ösztöndíját, amivel később bejutottam az Önkormányzat Vagyongazdálkodási Főosztályára, onnan pedig az Igazságügyi Minisztériumba vettek át európai uniós jogi portfólióra. Ez a terület nagyon tetszett, és különösen élveztem, hogy különféle szakterületen dolgozó kollégákkal dolgozhatok együtt. Rendkívül jó hangulat volt, jó vezetéssel, nagyjából velem egykorú kollégákkal. Szakdiplomácia gyakorlatra is elküldtek Brüsszelbe, ami szintén meghatározó szakmai tapasztalatot adott.
Ahol most vagyunk, az a saját családom vállalata. A szakdiplomáciai gyakorlatomat töltöttem éppen, amikor egy családi tragédia folytán az egész menedzsmentet át kellett alakítani a cégen belül. Az átalakítás kihatással volt a a működés irányára is. Döntés elé kerültem ebben a nehéz időszakban. Édesapám vállalkozó, világ életében az volt. Számomra pedig fontos az az értékrend, amit képvisel, hogy az ember felelősséget vállal a tetteiért és anyagi felelősséget azért, amivel foglalkozik. Végül elvállaltam ezt a fontos pozíciót a cégünkben.
Halász Dóra Vera: Mivel foglalkozik pontosan a Clinexpert, amelyben hirtelen vezetői pozícióba kerültél?
Gulyás Dávid: Cégünk klinikai vizsgálatokkal foglalkozik. Innovatív gyógyszerek vizsgálataiban veszünk részt, a forgalomba helyezés utolsó előtti fázisának tesztjeit végezzük. Azoknak a nagy kutatási projekteknek vagyunk a végállomása, ahol az orvosok és a betegek szigorúan ellenőrzött körülmények között dolgoznak együtt. Cégünk fő tevékenysége a kutatás, a páciensek közül pedig azok jelentkeznek hozzánk, akik kifejezetten szeretnének részt venni ezeknek a haladó, kiemelkedően innovatív technológiáknak a kipróbálásában. Akinek krónikus, gyakran a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan betegsége van, amire nincs ismert kialakult gyógymód, az kereshet és találhat nálunk erre gyógyszert, megoldási irányt. Ezen túl pedig magánrendeléseket is végzünk, tehát a járóbetegellátásban is részt veszünk.
2016-ban született döntés arról, hogy bővülni szeretnénk. Kórházakban is folynak hasonló kutatások, de a kórházak szakembergárdájának leterheltsége miatt nem feltétlenül tudnak ilyen minőségben és mélységben foglalkozni a kutatási tevékenységgel. Cégünk kialakított erre egy egyéni konstrukciót, amelynek során egy koordinációs csapat foglalkozik ott, helyben a folyamatmenedzsmenttel, így egy nyugat-európai szolgáltatási színvonalat tudunk elérni. Jelenleg szerződésben állunk a Gyöngyösi Bugát Pál Kórházzal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy van egy nagy irodánk, amely az egész kórházban futó klinikai innovatív vizsgálatokat koordinálja. Sok páciens kap ott, helyben olyan új típusú terápiát, amihez egyébként nem jutna hozzá. Ez az együttműködés annyira sikeresnek bizonyult, hogy idén már egy másik megyei kórházzal is szerződést kötöttünk.
Halász Dóra Vera: Mennyire vannak versenytársak Magyarországon ebben a szférában?
Gulyás Dávid: Maga a klinikai vizsgálati szektor egy kicsi piac Magyarországon. Nagyjából lehet tudni, hogy ki az, aki orvosként, jogászként dolgozik a szektorban, kik a nagy cégek képviselői. Jelenleg 30 kutatás folyik a központunkban a világ legnagyobb gyógyszer- innovatőreinek aktuális vizsgálataival. A nagy verseny leginkább a gyógyszergyárak szintjén folyik. A globális szervező cégek között Magyarországon elég változatos a piac. A többféle típusú vizsgálóhelyek közül is vannak olyanok, amelyek egy szakterületre specializálódtak. A mi megoldásunk egyedi: gyakorlatilag egy külön egységet hozunk létre a kórházban, egy olyan saját irodát, ami szervezetileg teljesen beágyazott. A kórházban az ott dolgozó koordinátor kolléga minden orvost személyesen ismer, és közösen dolgoznak a projekteken. Ebben a fajta konstrukcióban dolgozó cégből nincsen sok hazánkban.
Halász Dóra Vera: Milyen szoros az összefüggés a mostani tevékenységed és az egyetemi tanulmányaid között? Vajon egy ilyen pozícióba lehetne teljesen más irányból érkezni?
Gulyás Dávid: Természetesen lehetne. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a jogász végzettség egy nagyon jó alapot ad. A lexikális ismeretek elsajátítása mellett strukturált gondolkodásra is tanít. Ezeket a dolgokat nagyon jól lehet hasznosítani később, ráadásul a Károli kifejezetten jó szemléletű intézmény ilyen szempontból; nem húz bélyegeket az emberre, nem csukja be előtte az ajtót. Hosszabb távú terveim között szerepel, hogy szakközgazdasági tanulmányokba is belekezdek. Úgy gondolom, hogy alapvetően a felsővezetők számára nagyon hasznos volna, hogy az alapismereteiket gazdasági ismeretekkel, illetve szakági ismeretekkel bővítsék ki.
Halász Dóra Vera: Hogyan tudtok megküzdeni a sűrűn előforduló jogszabályváltozásokkal? Mennyire érinti ez a ti munkátokat?
Gulyás Dávid: Ennek a kutatási szektornak van egy nagyon jó egyesülete, az MKVT, azaz Magyarországi Klinikai Vizsgálatszervezők Társasága, amely egyesület ezt feladatként kezeli, tájékoztat a változásokról, az éppen aktuális témákról. Egyébként az egészségügyi jogszabályok változásában van egy jó utánkövethetőség, és a hirtelen törvényi változások inkább a közfinanszírozás alatt álló intézményeket érintik. Az valóban igaz, hogy vannak olyan, főként új jogszabályok, amelyek esetében a háttérkoncepció megfogalmazása még hiányos. A legtöbb szektorális jogszabály 1990. és 2000. közötti, a hirtelen jövő új jogszabályok foltozásán túl rendszerszintű átalakításokra is bőven volna szükség. A finanszírozási kérdésekben egyértelműen látszik, hogy gyors megoldásokat próbálnak találni kidolgozott háttér nélkül.
Halász Dóra Vera: Ha most választhatnál, hogy milyen képzési irányt vagy milyen szemináriumot, előadást vezessen be a Károli a jogi karon, te mit választanál?
Gulyás Dávid: Biztosan hazabeszélek egy kicsit: az egészségügyi jog tantárgyat egészen biztosan betenném. Úgy gondolom, szükségünk van képzett egészségügyi jogászokra, mind a jogalkotás szintjén, mind a versenyszektorban. Ezen kívül amit egészen biztosan hozzátennék a képzéshez, és ez inkább egy általános jellegű dolog, a gyakorlati tudás megszerzésére irányuló még több szakmai gyakorlat. Nagyon sok mindent tanulunk az egyetemen, rengeteg elméleti tudást sajátítunk el, de jó néhány tantárgynál meg lehetne erősíteni a gyakorlatot is. Több irodába, hivatalba kéne már az egyetemi évek alatt eljuttatni a diákokat. Ez a naprakész tudás megszerzése mellett az orientációban is sokat segítene. Amikor egy pályakezdő jogász a bojtáridőszaka elején leül az új munkahelyén, elétesznek egy elektronikus cégnyilvántartást, és nem nagyon tudja mit kezdjen vele, az mind a munkáltatónak, mind az új alkalmazottnak rengeteg frusztrációt jelent. Ezen sokat lehetne még hangolni szerintem.
Amit pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, az a versenyképes nyelvtudás fontossága. Több nyelv jó, üzleti szintű ismerete óriás előnyt jelent, és rengeteg ajtót nyit ki. Én azt üzenném a jelenlegi hallgatók számára, hogy a nyelvtanulást nagyon komolyan kell venni. Egy jogász munkája az első években nagyjából arról szól, hogy különböző szövegeket kell értelmeznie. Ha ezt valaki kettő, három vagy akár több nyelven tudja megtenni, az megsokszorozza a lehetőségeit. Én mindenkinek azt javasolnám, hogy legalább az Unió nyelveiből egyet-kettőt, esetleg hármat munkanyelvi szinten sajátítson el. A befutott ügyvédi irodák jelentős többségénél a vezetői gárda a 40-60 éves korosztályból kerül ki. Hozzájuk képest a friss nyelvtudással rendelkező fiatalok ilyen szempontból nagy előnnyel rendelkeznek.
Halász Dóra Vera: Milyen jogászként az orvosokkal együtt dolgozni a mindennapokban?
Gulyás Dávid: Az orvosi pálya a jogihoz hasonlóan hagyományosan generációkon átívelő hivatás. Jelenleg rendkívül nehéz időszakot élnek át az aktív orvosok. A szakma jelentős része külföldön tartózkodik, az itt lévő kollégák nagyon le vannak terhelve, ami még itt, a magánszférában is igaz. Sajnos egy orvos három-négy helyen dolgozik, és ez óriási túlterheltséget ró rájuk. Szanaszét szakadnak, amivel mi is találkozunk nap mint nap a kórházakban és nálunk is. A legmélyebb tiszteletem annak, aki ezt képes csinálni. Ez már régen nem a pénzről szól. Akik itt maradtak, azok hivatástudatból, a betegek miatt csinálják. Rengetegen krónikus betegségekkel foglalkoznak, ahol nincs gyógymód, csak terápia, és ha az életminőséget lehet is javítani, végleges gyógyulást nem lehet elérni. Ez az orvosok számára is nagy megpróbáltatás. Azt érzékelem, hogy az orvosok tisztelettel fordulnak felénk, jogászok felé, miközben érzik a felőlem jövő tiszteletet is. Ez a kölcsönös megbecsülés nagyon jól megalapozza az együttműködést. Nekem általánosan jó tapasztalataim vannak az orvosokkal. Szeretek velük együtt dolgozni, nagyon színessé teszik a hétköznapjainkat. Így jogászként próbálok arra törekedni, hogy tudjunk egymásra támaszkodni, nem csak szakmai, hanem emberi szinten is. A mi munkahelyünk nemcsak munkahely, hanem egy közösség. Gyakran fordulunk egymáshoz és régi kollégákhoz más kérdésekkel is. Tanácsot, segítséget kérünk egymástól, egymás szakmájával kapcsolatosan. Ez szerintem nagyon szép dolog, és jó, hogy tudjuk, hogy van kire számítani. Általánosan azt látom, hogy a pénz, bár nagyon fontos tényező, de felejthető ahhoz képest, hogy a megbecsülés mennyire hiányzik az orvosok számára Magyarországon.
Halász Dóra Vera: Mintha volna egy általános bizalmatlanság az orvosok irányába a páciensek részéről. Ezt te mennyire tapasztalatod a magánszektorban?
Gulyás Dávid: Úgy gondolom, hogy ez inkább az intézmények felé való bizalmatlanságot jelenti. A krónikus betegeknek általában megvannak a saját orvosaik, bennük bíznak, hozzájuk kötődnek. Mi itt a páciensek legnagyobb megelégedésére törekszünk. Én nem tapasztalok ilyen fajta bizalmatlanságot, nem számolnak be ilyesmiről a kollégáink. Hozzánk lehet teljesen ismeretlenül jönni az utcáról is. Az így hozzánk kerülő betegek esetében előfordul, hogy akik már több helyen csalódtak, és például nem találják pont azt az orvos,t akit a honlapon kinéztek, elsőre kicsit bizalmatlanok. Ez nálunk általában nagyon hamar oldódik. Én azt mondom, hogy a kiábrándultság, a bizalmatlanság legnagyobbrészt az odafigyelés hiányából adódik. Saját magam is azt tapasztalom, amikor beteg vagyok, hogy talán a legfontosabb dolog a figyelem; ez az, amit a kiszolgáltatott helyzetünkben annyira igénylünk. A mostani közfinanszírozott egészségügyben a túlterheltség miatt képtelenség megfelelő minőségű figyelmet nyújtani. Szerintem a legnagyobb csalódást ez a hiány okozza, nem feltétlenül a szakmai ellátás színvonalának csökkenése.
Persze könnyebb azt mondani hogy nem ért hozzá az orvos, de a valóság inkább az, hogy egyszerűen oda sem ér. Odafigyeléssel rengeteg minden áthidalható. Akár még azt is könnyebb elfogadni, hogy egy gyógyíthatatlan betegséggel kell megküzdenünk. Maguk az orvosok számára is frusztráló az, hogy nem tudnak adni, hogy öt percük van egy betegre. Sajnos van olyan hely, ahol az orvosoknak kötelező minél gyorsabban lezavarni a betegeket, mert ha nincs meg a megfelelő betegszám, akkor nincsen finanszírozva az intézmény.
Korábban voltam tanulmányúton Hollandiában és Angliában, és azt tapasztaltam, hogy jó esetben az állami és a magánszektor kiegészítik egymást. Nálunk a probléma az, hogy nincsen híd a kettő között. Ez alapvetően ott működik jól, ahol a biztosító mindkét oldalon érdekelt, mindenhol azt adja, ami ott a legjobban finanszírozható. Hollandiában van őt nagy biztosító, és a pácienst a problémájának megfelelő helyre küldik. Ez nálunk sajnos nincs meg, nem működik. Én úgy gondolom, sok minden fog változni az ellátási és finanszírozási struktúrában is. Abban nem hiszek hogy az egyiket vagy a másikat kell választani.
Halász Dóra Vera: Hogyan képzeled el az életed 10 év múlva?
Gulyás Dávid: Ez jó kérdés. Nekem tetszik ez a világ, amiben vagyok. Amíg értékalapúan lehet ebben haladni, addig én igyekszem itt haladni. Ez a hely, egy jól fizető állásnál sokkal többet adott nekem. Jelenleg úgy gondolom, hogy ebből a szakmai szektorból fogok doktorálni is. Tele van innovációval, új helyzetekkel, amikre megoldást kell keresni. Ezek mind nagyon érdekesek számomra. Persze azt, hogy időnként naponta 12-14 órát dolgozom, nem lehet nagyon hosszú távon folytatni. A családalapítás is tervben van, ha ez megvalósul, mindenképpen szükség lesz egy újabb átgondolásra. Ebben még nagy kérdések előtt állok és állunk családilag. El tudom képzelni azt is, hogy itt dolgozom 10 év múlva, de azt is hogy másfelé visz az élet. Érdekel a szakpolitika, és megfelelő élettapasztalattal és hozzáértéssel az intézményvezetés is szóba jöhet.
2018. november 5.
