Ha egy pici változást elindítok valahol, akkor az magával hozza a többi változást is
Antal Melindával, a Human Excellence vezetőjével beszélgettem karrierépítésről, projektmunkáról, a nyelvtudás, az informatikai alapismeretek és a tanulás fontosságáról.
A pályaválasztás küszöbén középiskolásként mi volt a terved, miért az anglisztikát választottad?
Nem volt kiforrott tervem, nagyon sok minden érdekelt. Történelem-angol szakra jelentkeztem, mert plusz pontokat kaptam a latin érettségi miatt. Érdekelt a fizika, a matek, a fogorvos szakma, de hát mindent nem lehetett egyszerre... Azt tudtam, hogy egyetemen szeretnék tanulni, olyan tárgyakat, amiket szeretek, de nem volt konkrét célom. Akkor még azt gondoltam, hogy tanítani fogok. Így kötöttem ki a bölcsészkaron.
A bölcsészkarról miért és hogyan kanyarodtál végül a vállalatok és a HR felé?
Olyasmivel szerettem volna foglalkozni, amiben én is tudok fejlődni, és aminek mások számára is van valami haszna, nem csak öncélú tudás. Az egyetem alatt sok vállalati vezetőnek tanítottam angolt, a nyelviskola révén a céghez kijártam, így betekintést nyertem a vállalati világba. Az egyik nyelviskola vezetője pedig épp HR-t tanult, mesélt róla, könyveket is adott, hogy ismerkedjem a HR-rel. Akkor eldöntöttem, hogy HR-es leszek. Nem nagyon tudtam, hogy ez mi, csak tudtam, hogy emberekkel kell foglalkozni.
Hova vezetett azóta az utad, mit csinálsz most, kikkel dolgozol, hogyan telik egy napod?
Projekteken dolgozom többnyire csapatban. Én tervezem, kialakítom a munkatervet, összeszedem hozzá az erőforrásokat. A pályám elején emberek kiválasztásával foglalkoztam. Később tehetségmenedzsment, tréningek szervezése, toborzás, aztán egy idő után előtérbe került az informatika és az adatelemzés. Sok emberrel találkozok, egyeztetek, koordinálom a csapatmunkát, hogy a megrendelő számára a legmegfelelőbb megoldást szállítsam. Jó, hogy én osztom be az időmet, Nincs az a kötöttség, mint egy munkahelyen. Szerintem ez egy nagyon nagy előny.
Nagyon összetett a munkád. Mik a legnagyobb nehézségei, mik az előnyei, mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
A projektmenedzsment kemény terep. A szépsége viszont, hogy nagyon változatos munka, nagyon mély emberismeretre tettem szert, és mindig mindenből tanulok. A projektmenedzsment egy generális tudás. HR-en kívül dolgoztam már pénzügyi projekteken, IT projekteken, óhatatlanul is belekóstolok, belelátok egy csomó mindenbe, ami előtte számomra ismeretlen volt. Nagyon-nagyon sok tanulási lehetőség van benne, és én ezt élvezem. Ez nagyon motivál.
Az egyetemi tréninghéten tartott előadásodon azt mondtad, érdemes megnézni, mire van igény a munkaerőpiacon, és mi az, amiben mi jók vagyunk, hogy ebben a közös halmazban kereshessünk lehetőségeket. Te miben voltál jó, mire volt kereslet, és hogy alakult ez a pályád során?
A legnagyobb előnyöm talán az volt, hogy rendelkeztem magabiztossággal, önbizalommal, meg mertem szólalni, könnyen kommunikáltam, ezáltal könnyen teremtettem új kapcsolatokat. Először egy angol fejvadász cégnél voltam HR-es. Azt se tudtam mi az, hogy fejvadász … az volt az első komoly munkahelyem. Megtanítottak interjúzni, áttekintettük a kiválasztási folyamatot, láttam, hogy mennyire fontos az ügyféllel való kapcsolattartás. A későbbiekben azt éreztem, hogy az már nem elég, hogy on-the-job, menetközben megtanulom ezeket a dolgokat, ezért elmentem HR-es képzésekre. Azóta is folyamatosan tanulok, képzem magam. Szerintem tudatosan bővíteni kell az ismereteinket, hogy mindig élvezd, szeresd, kompetens legyél abban, amivel foglalkozol, ezáltal pedig magabiztos is leszel. Fontos, hogy mindig egy picit kilépj a komfortzónából, mert ezzel nagyon sokat lehet tanulni. Én azt vettem észre, hogy ha egy pici változást elindítok valahol, akkor az magával hozza a többi változást is.
A te karrieredben mi volt a legnagyobb változás? Volt olyan, hogy egy kis lépés váratlanul nagy változást hozott?
Igen, projektekből nőtték ki magukat. Volt például egy olyan projektem, ahol fel kellett venni rengeteg új embert vezetőkkel együtt, és elindítani a működést. Aztán közben, mivel ismertek és alkalmasnak találtak, folyamatosan megbíztak újabb és újabb feladatokkal. A végén már több régió alám tartozott. Rengeteget kellett utaznom, tárgyaltam európai szakszervezettel, üzemi tanáccsal, döntöttem költségvetési kérdésekben - hatalmas feladattá nőtte ki magát!
Aztán később IT projektek jöttek, elég hamar kiderült, hogy a projekt és folyamatszemlélet affinitásom van hozzá. Pályám kezdetén nagyon nagy ugrást hozott a karrierembe, amikor egy HR vezetőt kellett helyettesítenem úgy, hogy én előtte soha nem voltam vezető, soha előtte nem vezettem csapatot. Én azt gondolom, hogy ha valaki karriert szeretne építeni, akkor a projektmunka egy jó lehetőség rá.
Nagyon változatos a munkád és rengeteg céggel és emberrel dolgoztál együtt az elmúlt években. Szerinted mik a legfontosabb készségek és ismeretek ma a munkaerőpiacon?
Nagyon fontos a kapcsolatteremtő készség, és hogy jelen legyél a csapatban, a munkában. Lehetsz bármilyen jó munkaerő, ha nem talákozol másokkal, nem beszélgetsz, nem vagy benne a vérkeringésben, akkor nem tudsz érvényesülni. Fontos, hogy ismerd az értékeidet, és el tudd adni önmagad. Merd megmutatni magad, ne legyél szerény, arról beszélj, amiben jó vagy, azt mutasd meg, amiben erős vagy. Ha visszahullasz, akkor is legalább az első lépést megtetted és tapasztalatot szereztél ahhoz, hogy elérd a kitűzött szintet vagy megkaphasd a vágyott pozíciót. Ha ezeket a kapcsolatteremtő készségeket valaki elsajátítja, és tudja, mit akar, akkor képes karriert csinálni, ami örömet okoz számára, és fejlődik benne. Jó szívvel ajánlom a Never Eat alone című könyvet. Rám nagy hatással volt. Célravezető, ha tudom mit akarok, és nem aprózódik el az időm és az energiám több dologra. A fókusz időközben változhat. Ez egy dinamikus dolog, nem úgy van, hogy egész életemben egyetlen dologgal foglalkozok. Mindig hozhat az élet újabb érdeklődést, hivatást. De ha megvan a fő csapásvonal, akkor el lehet indulni felépíteni valamit.
Nagyon nyitott és érdeklődő vagy. Sok mindenre van rálátásod, érted az összefüggéseket, tudatosan építkezel…
Arra bátorítom az embereket, hogy kicsit felülnézetből nézzék a dolgokat. Próbálom a rendszert megérteni. Meg kell érteni a játékszabályokat, hogy értsd, te hogyan tudsz haladni, lehetőségeket találni, boldogulni.
Ez az én életutam, mindenki másképp éli az életét, mások a céljai. Én egy percet nem töltök olyan dologgal már az életben, ami visszafog, hátráltat, frusztrál, amitől rosszul érzem magam. Nagyon sokszor sok ember bele van keseredve élethelyzetekbe, de mindenkinek van rá lehetősége, hogy körülnézzen, és elgondolkodjon, hogyan tud kilépni abból, amiben nem érzi jól magát.
Néha nem könnyű megtalálni a hivatásunkat… Olyan, mint egy útkeresés... Lehet, hogy nem sikerül elsőre, de próbálkozni kell, hogy idővel megtaláljuk az irányt, ami a céljainkhoz vezet.
Igen. Ez a ’trial and error’. Megpróbálok valamit, ha nem működik, akkor másképp vagy mást csinálok. Olyan nincs, hogy mindent jól csinál az ember. Erről jut eszembe, vannak olyan iskolák, ahol nincsenek különböző érdemjegyek, csak ötös van. Addig írja újra a diák a dolgozatát, amíg ötös nem lesz. Lehet, hogy valakinek csak fél év után sikerül, de mindenki a saját hibájából tanul, és a végén mindenki ötöst kap. Nem az érdemjegy a cél, hanem a tudás megszerzése. A tanár is motivált a tudás átadására, és a gyerekek differenciált kezelésére. A munka világa is valahogy így működik. Próbálkozni, tanulni és cselekedni kell, hogy előre juss.
Ha már az iskolákat említed, mi a helyzet a bölcsészképzéssel? Szerinted hogyan lehet bölcsészként érvényesülni ma a munkaerőpiacon?
Szerintem van néhány olyan tudás, ami – függetlenül attól, hogy milyen szakon végzel –, mindig fog kelleni. Ilyen például valamilyen programozási nyelv ismerete. Ezt célhoz kötötten meg tudod tanulni. Nyelvészként megtanulhatsz egy-két elemző eszközt. A nyelvtudás elengedhetetlen. Bármilyen szakon vagy, ha nem tudsz angolul, nem tudsz érvényesülni. Vállalkozási ismeretek, projekt menedzsment, programozási alapismeretek… érdemes valami pluszt tanulni. Lesz egy diplomád, mellette pedig olyan képzettséged vagy olyan tudásod, ami már piacképesebbé tesz. Mindenkit arra biztatok, hogy tanuljon, és vegye komolyan az egyetemi tanulmányait. Pályaválasztás előtt állóknak azt tanácsolom, érdemes gyakorlati dolgok felé indulni, mérnökképzés, vagy választani egy szakmát. És ha biztosítottad a megélhetésedet, utána élhetsz a kedvteléseidnek, tanulhatsz később még bármit, ami érdekel.
Te mit kamatoztatsz az anglisztikából?
Én az anglisztikából nagyon sokat profitáltam. Toborzások során az interjúkhoz én készítettem a kérdéseket, én beszéltem a jelöltekkel, referenciákat begyűjtöttem hozzá, ellenőriztem az angoltudásuk szintjét. Ezen kívül szeretek olvasni, bő a szókincsem, jól tudok fogalmazni. Ennek nagy hasznát veszem angol nyelvű dokumentumok, szabályzatok írásakor. A bölcsészképzésnek köszönhetően nagyon sok ismeretem van irodalomról, széles az érdeklődési köröm, és sokféle emberrel állok kapcsolatban. A bölcsészet, a munkám, a folyamatos tanulás - minden téren gazdaggá tett és nagyon hálás vagyok érte.
Az interjút Aradi Judit készítette 2019. november 8-án.
